Az egész élet nem más, mint egy sor be nem fejezett epizód.
"Sötétben élünk, megtesszük, amit megtehetünk, odaadjuk, amit odaadhatunk. A kétely a
kínszenvedésünk, és a kínszenvedés a sorsunk..."
A végét, a végét de jó volna tudni... Ezért hiszünk Istenben vagy a mágiában vagy bármiben,
amiben hinni lehet.
Truman Capote
"Sötétben élünk, megtesszük, amit megtehetünk, odaadjuk, amit odaadhatunk. A kétely a
kínszenvedésünk, és a kínszenvedés a sorsunk..."
A végét, a végét de jó volna tudni... Ezért hiszünk Istenben vagy a mágiában vagy bármiben,
amiben hinni lehet.
Truman Capote
Fejfájós, ideges, lehangolt, szorongó... Ilyen tüneteim vannak mostanában.
Persze a fejfájást ráfoghatjuk az időjárás frontra... de józan ésszel felfogva tudni lehet, h miért van ez.
Próbálom magam kontrollálni, de egyre inkább nem megy.
Hihetetlen gyorsan bepöccenek, és ordítok mindenkivel mindenért... (elsősorban a gyerekeimmel, hiszen ők vannak itt)
Nem csoda, hogy türelmetlen vagyok, hiszen a fejfájás kikészít.. fájdalomcsillapító meg szokás szerint nincs itthon.. és most venni sem tudok...
Mondjuk az a legutolsó, hogy én magamnak vegyek gyógyszert, vagy bármit... (egyre inkább kiborít az is, hogy magamnak is én vagyok az utolsó - mert én mindenki életét, dolgait elintézem, megcsinálom, segítem, kijavítom, rendbe teszem... de az általában fel sem merül senkiben, hogy én is segítségre szorulok...)
A fájdalom türelmetlenné és idegessé teszi az embert...
Persze nálam az idegeskedés az a régebbről ismert okokkal csak nő, s ehhez jön hozzá mindennap egy kis nehézség.
Olyan az életem, mintha valaki folyamatosan akadályokat gördítene elém, s én hiába állok elé bátran, egyre nehezebb feladatokat kell megoldanom, agyilag és testileg is egyre fáradtabban, kimerültebben.
Sokszor érzem azt, h zsibbad a fejem egy-egy pontja... vagy még gyakrabban azt, hogy begörcsöl a tarkóm.
Tegnap (kedden) olyan történt ami eddig soha... Kettős látásom volt. Alapból magasnyomáson volt az agyam.
Egyszer csak azt éreztem, h az egyik szemem nem akar engedelmeskedni, hanem befelé ugrik.. vagy én nem is tudom, hogy hogy volt, csak annyit, h hirtelen mindenből kettőt láttam...
Nagyon megijedtem, hiszen abban a pillanatban az fordult meg a fejemben, hogy mi van ha most elájulok, vagy agyvérzést kapok, vagy mittudomén...
7 óra van, és a gyerekek épp elmentek a suliba. Senki rám sem néz egész délelőtt. Anyukámék is Pestre mentek a hugimmal. Ő is csak délután keres, hogy hol vagyok már... Meg hiába is hívna, hiszen nem tudnám felvenni a telefont. A másik hugom meg kórházban... Talán pont azokban a percekben műtötték...
Az járt az eszemben, hogy mi lesz a picivel ha velem valami történik???
Gyorsan lefeküdtem, hogy hátha akkor elmúlik... hívtam Bencét jöjjön velem mert rosszul érzem magam.
Szerencsére hamar elmúlt, és már csak a fejem fájt, de szédülés elmúlt.
Utána néztem. Nálam idegi okokból jött ez...
Oké, most elmúlt, de mi lesz ha egyszer nem lesz ilyen szerencsém??? Hívni sem tudok senkit telefonon, hiszen nincs pénz a kártyámon. Maximum a 112-t tudnám tárcsázni.
Stresszelek, h ha az internetet kilövik nembefizetés miatt, akkor vezetékes telefon sem lesz, ami most biztonságot ad (bár ha baj lenne, én senki számát nem tudnám beütni).
Az a baj, hogy félek... félek a bizonytalanságtól, a jelentől, a jövőtől.. és ez depresszióssá tesz...
El kellene mennem orvoshoz, de ha esetleg ezt megoldom, hogy a picitől eljutok egy dokihoz... vajon hogyan váltom ki a receptet?
Egy erre való orvosság minimum 2000-2500 Ft.
