Beszélgetés fontos dolgokról...

Beszélgettem a nagyfiammal. Régebben gyakrabban jutott időnk beszélgetni, de mióta koleszos lett, azóta alig jut ilyesmire idő. Általában az van, hogy ha nem vagyok elég szemfüles péntek délután amikor hazaér, akkor mire észbe kapok , már benne ül a gépben és ki sem lehet onnan rángatni.
Most ez másképp volt, Ő jött oda hozzám beszélgetni. Tudja, hogy bennem megbízhat, és azt is tudja, ha csinál valami olyat ami nem helyes, akkor sem ütöm érte agyon, hanem melléállok és segítek neki megoldani a problémát.
Nem, most nem csinált semmi olyat ami nem helyes, csak egy sima beszélgetésnek indult... na de erre még visszatérek, lássuk az előzményeket.

Általános iskolában nem nagyon voltak barátai. Inkább mindig csak odacsapódott valakikhez. A tanárokkal eléggé flegmázott már akkor is, de a többiekhez képest ez volt a legnagyobb gond vele, meg persze, hogy nagyon trehány volt és egyáltalán nem volt szorgalmas.
Sajnos eléggé befolyásolható, ezért sokszor volt az, hogy büntetést kapott az iskolában. Általában a rosszfiúkhoz csapódott ideig óráig, inkább csak iskolaidőben, mert nem nagyon volt az a délután csavargós gyerek... vagy lehet, hogy csak nem hívták(?) (szerencsémre).
Így történt az, hogy a Tibcsi nem cigizett, nem ivott, mint a többiek...
Ebben biztos is vagyok, hogy így volt, hiszen a többiek beárulták volna (ez bebizonyosodott egy rendkívüli szülői értekezleten nyolcadikban, amikor a többiek felsorolták egymást, hogy ki dohányzik, ki iszik..)
Sajnos ez a közösség itt az ált. suliban eléggé furcsa volt. A gyerekek azért piszkálták egymást mert a másiknak kínaiból van a ruhája és nem mondjuk egy NIKE, vagy ADIDAS.
Nekünk pont abban az időben még kínai ruhára sem tellett, így a gyerek rendesen ki lett piszkálva a suliból.
Azt úgy mindenki elfelejtette, hogy amikor negyedikesek voltak, akkor 15 db pizzát vettem az osztálynak saját pénzemen egy dunaparti kirándulásra. Lényeg, hogy eléggé csúnyán viselkedtek a Tibcsivel, csúfolták, hogy csak egy nadrágja meg egy pulcsija van, pedig az az egy ruha mindig tiszta volt rajta.
Alig vártam, hogy elkerüljön ebből az ítélkező környezetből.

Nekem eszem ágában sem volt koleszba íratni, de az osztályfőnök rábeszélt. Oké, gondoltam, legyen kolesz, próbáljuk meg.
A gólyatáborból már úgy jött haza, hogy ő kipróbálta a cigit. Elmondta.
Nem helyeseltem. Mondtam neki, hogy örülnék, ha nem szokna rá, első sorban az ő érdekében.
A középiskolai tanév harmadik hetében dohányzáson kapták, ami miatt csak figyelmeztették, és mondták neki, hogy ezért ki is rúghatják.
Természetesen ezért elbeszélgettem vele, mondtam neki, hogy örüljön, hogy egy ilyen színvonalas iskolába felvették, becsülje meg... Ne akarja magát kirúgatni.
Egy másik alkalommal, felhívott a kolesznevelő, hogy szeretne szólni, hogy a gyerekem, igaz vasárnap este, de két lánnyal és egy fiúval bent üldögélt egy vendéglátó helyen és sört ittak.
Jajj már.. ez a gyerek.. gondoltam.
Ekkor is elbeszélgettem vele... Mondjuk a másik fele a dolognak, hogy hogyan adhatnak ki alkoholt egy csapat 14-15 évesnek???
Több balhéról nem tudok, és azt gondolom, hogy ilyen volumenű nem is volt, mert a kolesznevelőkkel megbeszéltem, hogy azonnal szóljanak, ha olyasmit tesz a gyerek amit nem helyeselnek.
Kiderült (diákoktól tudtam meg), hogy a Tibcsim szobatársa, aki egyben a haverja is valószínűleg füvezik... Nem örültem a barátságuknak, sőt... nem sok múlott azon, hogy kivegyem Tibcsit a koleszból. A nevelő beszélt rá, hogy ne tegyem.
Elbeszélgettem erről is a Tibcsivel és Ő is mondta, hogy igen, tényleg jól hallottam a dolgot, de Ő nem csinálja, és nem is fogja sosem.. hiszen nem hülye...
Beszéltük akkoriban, hogy jó lenne valami sportra járnia, amivel lekötné magát, kitöltené a szabadidejét.
Bevallom őszintén, hogy én, aki bíztam a fiamban, kissé megingottam, nem voltam benne biztos, hogy nem füvezik Ő is, hiszen együtt laknak ezzel a fiúval.. esetleg együtt is lógnak, akkor meg mi tartaná vissza... Igaz zsebpénzt nem kap annyit, hogy ilyenekre költsön, de ki tudja.. Szóval a bogár ott mocorgott a fülemben, egészen máig.

Ott kezdtem ezt a bejegyzést, hogy beszélgettem a nagyfiammal.
Palacsintát sütöttem, amikor odajött hozzám, és megkérdezte, hogy járhat e kézilabdázni.
Ebből kiindulva valahogy nekiállunk beszélgetni minden dologról...
Elmesélte, hogy kikkel lóg, mit csinálnak. Elmondta, hogy van egy csaj, aki szeretne vele járni, de azért utasította el a Tibcsi mert a csaj füvezik, Ő pedig tudja saját magáról, hogy milyen befolyásolható.
Beszélt a szobatársáról is, a füvezősről. Mondta, hogy egy ideig kerülte azt a fiút, a füvezés miatt, de a gyerek rájött, hogy a Tibcsi jobb társaság neki, mint a füves cimborák.
Mondta a Tibcsi, hogy van egy gyerek a suliban, aki nagyon erősen napi szinten csinálja, és a legtöbbjüket Ő viszi bele a rosszba...
A szobatársa már nem csinálja, sőt a dohányzásról is le akar állni. Én elhiszem neki...
Elmesélt egy másik sztorit is a fiam, de nem örülök, hogy tudom. Múltkor, a régi "cimborái" kihívták Tibcsit itt Solton csavarogni. A gyerekem rendesen haza is ért időben ahogy azt megbeszéltük. Most elmondta, hogy vittek a többiek piát, amiből ivott Ő is, de kínálták valami porral is, amit nem fogadott el, ők viszont felszippantottak az orrukba. A másik gyerek meg fájdalomcsillapítót lopott az anyjától és arra ivott alkoholt...
Igen, tudom, hogy a Tibcsi is iszik valamennyit, ha nagy ritkán elmegy valahova... Elmondja.. Azt is tudom, hogy időnként elszív egy-egy cigit. De ha tiltom az semmivel nem lenne jobb, max nem mondaná el többet.

Azért örülök, hogy ezeket a történeteket megosztotta velem a Tibcsi, de ezek nagyon nehéz titkok...és nagyon rossz, hogy nem mondhatom el a szülőknek mert a gyerekem megkért...

Amikor a beszélgetésünk vége felé rákérdeztem, hogy Ő miért döntött úgy, hogy nem próbálta ki a felkínált lehetőségeket, akkor ezt mondta:
-Nem szeretném, hogy az agyam károsodjon, nem szeretnék hülye lenni.
Mondta neki ugyanis egy ilyen volt füves gyerek, hogy nagyon szar lett az emlékezete a füvezés óta...
Remélem ezt a későbbiekben is így fogja gondolni a fiam...

Ennek a fejben kell eldőlnie...

Elszegényedés, lecsúszás, szegénységi teszt...

Tegnap a Házon kívül-ben az elszegényedésről volt szó.
Olyan családokról, akik nem éltek rosszul, most mégis segélyekért kell járniuk, de még így sem jut minden nap főtt ebéd az asztalra. Minden számlájukkal el vannak maradva, egyik napról a másikra élnek.
Magunkra ismertem bennük. Nekünk sem volt mindig ilyen rossz a helyzetünk, mint az utóbbi években.
8-9 évvel ezelőtt kezdődött el a folyamatos lecsúszásunk szépen lassan évről évre... Amikor pedig már tényleg éppen-éppen be tudtuk osztani a kettőnk fizetését, én váratlanul kismama lettem, apánk pedig pont ekkor veszítette el a munkahelyét. Így itt maradtunk a táppénzemmel, és a családi pótlékkal, amiből ugyanúgy kellett volna a rezsit, a törlesztőrészletet fizetni, de ez elméletben és gyakorlatban is esélytelen volt.
Igen, váratlanul lettem kismama, hiszen nem terveztünk több gyereket, viszont ha már úton volt a kis lurkó, úgy döntöttünk, hogy nem vetetjük el.

Aki nem tudja, aki nincs benne nem érzi, milyen megalázó dolog segélyekért járni...
Én tudom. Már tudom, hogy mikor melyik osztályra kell menni a polgármesteri hivatalban, tudom, hol osztják a tartós segélyélelmiszert, hol kell pecsételtetni, ha igazoltatni kell valamelyik szolgáltatónál, vagy az iskolánál a rászorultságomat.
Sajnos egyre több család van és kerül folyamatosan ebbe és ilyen helyzetbe Magyarországon, amíg a kormány nem igazán szándékozik kivenni a részét a megszorításokban.
Mert ugye ha megszorításról beszélünk, akkor véleményem szerint nekik is a néppel együtt kellene küzdeni.
Értem én azt, hogy ők a "tanult" képviselőink, vezetőink, és nem is azt várom, hogy ugyanannyit keressenek mint az átlag ember, de azért kellene húzni egy határt.
A következő szöveget az origo.hu-n találtam:

"Mi jár egy képviselőnek?
Jelenleg a képviselők alapdíja havi bruttó 231 900 forint, amihez többféle jogcímen járnak kiegészítések. A választókerületi pótlék, amely a budapesti képviselőknek az alapdíj 60 százaléka (139 140 forint), a legmesszebbről, 300 kilométernél távolabbról érkezőknek pedig 160 százaléka (371 040 forint). A választókerületi pótlék is adóköteles, de az adóalapot költségek elszámolásával csökkenteni lehet. Egy bizottság elnöke 278 280 forint pótdíj jár, az alelnökök 231 900 forintot kapnak. A képviselő az első bizottsági tagságáért 162 330, a másodikért 57 975 forintot kap. A frakcióvezetők jelenleg 278 280 forintot, helyetteseik 231 900 forintot keresnek. A lakhatási támogatás jelenleg 115 950 forint, ezt ma 234 képviselő veszi fel."
...és ez csak a képviselőké.. Mennyi lehet a minisztereké??

Nos azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben az a havi bruttó 231.900 Ft lenne az az összeg ami ki szabadna fizetni a képviselőknek, és max.450 - 500 ezret a minisztereknek... Nem ám még külön lakás, üzemanyag, telefonszámla, amiket nyilván a mi adónkból fizetgetnek ki nekik...
Amikor ilyen megszorításokat kell az ország népén gyakorolni, akkor miért, hogyan engedheti meg magának a kormány, hogy 20 milióért festményeket vásároljon, vagy hogy 20 milliókat osztogasson ki az állami vezetőknek?
http://www.origo.hu/itthon/20120103-blikk-millios-jutalmat-kap-tobb-allami-cegvezeto.html

Amíg ez a locsi-pocsi megy odafent, addig itt nem lesz jobb. A nép egyre jobban lázad. Komolyan csalódtam, hiszen én ezeket vártam, mert sokkal őszintébbnek, családcentrikusabbnak gondoltam Őket.
Na de térjünk vissza a Házon kívül c. műsorra. Egy lecsúszott család nyilatkozott a helyzetükről. Szégyellik, hogy szegények.
Pedig a szegénység nem szégyen, hanem borzasztóan kellemetlen.
A műsorban megkérdeztek fiatalokat, hogy mit gondolnak a szegénységről, értik e azt. A módosabb családból származó ifjak valóban nem értik, nem is érthetik, hiszen soha nem találkoztak, nincsenek kapcsolatban valóban szegény emberekkel.
De kit is nevezünk szegénynek? Az EU kitalált egy tesztet, ami 9 kérdésből áll, Ők ebből állapítják meg, hogy ki a szegény.
Aki 4 kérdésre nem választ ad, az szegénynek számít...
Nos én tudtam, de ez megerősít abban, hogy szegények vagyunk.
Kérdőív a válaszaimmal:

1. Tud-e egy 50 ezer Ft-os váratlan kiadást fedezni? Nem tudok

2. Megengedhet-e magának évi egyhetes üdülést? Nem engedhetem meg (több éve nem voltunk nyaralni)

3. Igaz-e, hogy nem kell takarékoskodnia a fűtéssel? Nem igaz

4. Jut-e kétnaponta húsétel az asztalára? Nem jut

5. Igaz-e, hogy még sohasem került hátralékba
a hiteltörlesztéssel vagy számlákkal? Nem igaz, folyamatos csúszásban vagyok

6. Van-e telefonja? Igen van

7. Van-e színes TV-je? Igen van

8. Van-e kocsija? Igen van

9. Van-e mosógépe? Igen van

Íme a műsor videói:





Ez pedig egy régebbi videó a 20 milliós festményekről: