Vannak az életben hullámvölgyek. Van lent és van fent az ember.
Nálunk ez most nem annyira jön be, egyre inkább.
Igen, voltunk fent is valamennyit, de mit kellett azért tennünk, hogy ennyire, ennyi ideig... folyamatosan csak lent.. hát ez már elfogadhatatlan...
Már a remény is elszállt, ami azért itt lebegett a szemünk előtt.
Egészen konkrétan... a túlélésért küzdünk.
Az időjárás miatt tavasz óta késik a beígért "normális fizetés". Addig ez érthető is, amíg reálisan végiggondoljuk a dolgokat, hiszen sohasem látott időjárás van hónapok óta.
De amikor meg kell élni ebből a nagyon kevésből, az a nagyon gáz. És ehhez a részhez még visszatérnék kicsit később.
Sokszor kívánom, hogy olyanok is éljék át ezeket a kínokat, akiknek egyébként jól megy soruk...de el sem tudják képzelni ezt a helyzetet.... Csak egy kis időre érezzék ezt át...
No ez nem irigység ez, de sokmindenkire ráférne egy kis küszködés... Bár aki tudja, hogy hamar jobb lesz neki, annak nem nehéz ezt megélni...
A reménytelenség a legnagyobb kín.
Van erre egy nagyon jó kis közmondás: "Amibe nem halsz bele, az megerősít"
Még nem haltam bele, viszont a reménytelenség, nagyon fásulttá, keserűvé teszi az embert.
Borzasztó ezt így kimondani, és ez nem is én vagyok ilyenkor, de megfordult már a fejemben hogy van e még értelme ennek a küszködésnek.
Egyre inkább nem érzem magam embernek... nőnek meg aztán pláne...
Olyan vagyok mint egy háztartási alkalmazott... Folyton mosogatok, takarítok, s közben a kisgyerek a nadrágomat rángatja bőgve, hogy vegyem fel... Könyörögnöm kell, hogy valaki lefoglalja, játsszon vele, amíg én a konyhában dolgozok. Tudnának segíteni... mint ahogy normális helyen segít is az aki épp otthon van és ráér... csak nálunk van az, h ordítanom kell ahhoz, hogy valaki megmozduljon.
Folyamatosan kajaszagom van, leginkább hagyma... (mert amire van pénz megcsinálni az olyan ami erős illatú, hogy minden olyan - főleg én...)
Ruháim nyúlottak, szakadtak (varrottak)... Bugyijaim kinyúlva... A gyerekeim kinyúlt lyukas(varrott) zoknijait használom jóideje...
De nem tehetem meg, h akár egy darab bugyit, vagy zoknit is vegyek, mert a számlákra sem és kajára sem futja.
Semmit nem tudok kifizetni azok közül amit muszáj lenne...
S most kicsit visszakanyarodnék oda ahol az előbb más témára tértem át...
Sikeresen összevesztem a Tibi munkaadójával... Igazából utána meg is bántam a dolgot.. hiszen úgyis akkor fizet amikor tud... és majd annyit amennyit akar.
Igen, jól indult a dolog... a jószándék vezérelte, amikor felajánlotta, hogy napi 2000 Ft-ért elmehet hozzá apánk dolgozni...
Köszönhetjük is ezt neki, mert ha ez nem lett volna.. ez sem, akkor még nehezebb lett volna túlélni eddig az életet.
Megjegyezném azért, hogy a kétezer Ft-os napi fix, az átmenetilegre volt beígérve, amíg az idei első mézet el nem adják... utána 80.000 Ft/hó lett volna, télen is amikor szinte nem kell semmit csinálni, és nyáron is amikor sosem, vagy alig láttuk volna apánkat...(ez éltetett minket, tartotta bennünk a lelket)
Most nem tudni mi történt.. valami gáz... nem tudom mire is foghatnánk rá, de valamiért nem veszik meg a mézet a termelőtől, akinél a Tibinek volt a munkája, így a fizetés is csúszik... de erről tényleg nem tehet, hogy sajnos a méz még mindig ott áll hordókban...:(
Ez elég nagy gáz, de a nagyobb az, hogy a rossz időjárás miatt nem jött össze amit terveztek, így már nem tudja apánkat tovább alkalmazni...
Szóval ez nem igazán jött össze.. oké, ez így érthető is.
De amikor valaki kitalálja, kiszámolja, hogy oké, alkalmazok egy embert, aki mindent meg tud csinálni, és meg is csinál.. és mindenben mindig számíthat rá... Tehát, ha kiszámolja, h belefér a költségvetésbe az, hogy kifizet napi 2.000 Ft-ot, ami egy hónapban 40.000, akkor az legyen legalább annyi.
Érthető az, hogy egy családi kasszából vették el ezt a pénzt, a kosztpénzükből, azért, hogy mi ne éhezzünk.. Ezt köszönjük is nekik.
De akkor mi volt az amin kiakadtam???
2000 Ft-ért minimum 8 óra volt a munkaidő... de jellemzőbb az volt, hogy 10-12 óra, és volt olyan is, hogy mégtöbb... amikor pedig csak annyi meló volt, hogy 3-5 óra hossza alatt végeztek, akkor 1000 Ft volt a juss...
Oké... Szíve joga annyit adni amennyit gondol... de ilyenkor kívántam, azt, hogy vásároljon be a családjának ennyi pénzből egy napra...
Tibi nem panaszkodott.. csak ment dolgozott, este pedig hazajött fáradtan... de nem szólt... Csak én jegyeztem meg sokszor, hogy már megint jó későn jött haza... Ennyi pénzért...
Most nekik sincs, úgy ahogy nekünk sincs...
Sajnos nem jött össze ami minden évben összejön...
Sajnálom, mert így nem lesz munka apánknak sem... Megyünk a meló után mindketten... De még egyáltalán nem tudni, hogy mi lesz ennek a vége...
