2011. december 24., szombat

Karácsony nélküled


Apukám!
Itt kellene lenned köztünk, hogy együtt tölthessük most is a Szenteste napját, ahogy azt 36 éven keresztül tettük!!!
Nagyon hiányzol!!!! :'(((((((((


"Fel akartalak hívni ma hogy elmondjam hogy szeretlek, de a számod már nem működik. Az operátor azt mondta ezen a néven nincsen szám a telefonkönyvben. Elmentem a házadhoz, de már nem te laksz ott, a postás sem tud további címet. Azt hiszem ez azért van , mert a mennyország túl messze van. Szeretlek, hiányzol. örökké a szívemben élsz. A szeretteink elmentek, de feledésbe nem merülnek.
Boldog Karácsonyt mindenkinek odafent!
"

2011. október 30., vasárnap

Levél apunak

Hét hónapja nem vagy köztünk...
Amíg élek, nem felejtem el azt a reggelt... :'(((
Vártam, hogy a Tibit hazaengedjék a kórházból Kecskemétről. Úgy volt megbeszélve, hogy az Ági megy érte, de aznap telefonon megbeszéltük, hogy majd inkább busszal jön, úgy hamarabb hazaér.
Felhívtam ezért az Ágit, hogy megmondjam neki, nem kell mennie Kecskemétre.
Felvette a telefont és nagyon izgatott hangon mondta, hogy mindjárt ott van anyuéknál, mert az apu haldoklik...
Nem értettem miért mondja ezt... Mi az, hogy HALDOKLIK az apukám???
Ő mondta, hogy nem tudja mi van, mennek a mentők, anyu próbál újra éleszteni Téged ezért ne hívjam fel őt... de majd hív ha odaér...
A szívem ezerrel dobogott... nagyon féltem!!! Nem értettem hirtelen semmit csak lemerevedve ültem... Nem tudtam mozdulni, éreztem, hogy le vagyok bénulva...
A Bence odajött hozzám és kérte, hogy nyissam meg a mosogatóban a vizet, mert ő mosogatni akar játékból... Ekkor tértem annyira magamhoz, hogy itt ez a gyerek és nem lehetek rosszul.
Megnyitottam neki a csapot és igazából azt sem tudom mit csinált utána, mert ismét magamba zuhantam... Az járt az eszemben, hogy nem lehet baj és, hogy most azonnal beszélnem kell valakivel...
Ági nem hív.. nem értem miért, anyut nem hívhatom, Zsuzsit nem merem... Tibit hívtam fel, aki nagyon megijedt és azonnal indult is a kórházból haza hozzánk, egyik szobatársa erre jött és elhozta.
Felhívtam a Móni, és csak sírtam.. Próbált nyugtatni, de nem tudott hozzám eljönni, mert aznap vidéken dolgozott.
Imádkoztam, kértem istent, hogy ne vegyen el tőlem!!! Ne vegye el az apukámat tőlem!!!
Pár perc múlva csörög a telefonom... Remegve vettem fel. Nem emlékszem ki hívott, csak arra, hogy annyit mondott MEGHALTÁL!!!
Összeomlottam!!! Sírva hívtam fel a Tibit, a Mónit... és nem tudom igazán, hogy mit beszéltünk...
Sírtam, reszkettem... Nem tudom, hogy közben Bence figyel e, csak annyi rémlik, hogy ő még mindig pacsált a mosogatóban.
Katca Dunaújvárosban suliban, Tibcsi Solton... Írtam Katcának egy SMS-t, hogy nagyon nagy baj van, jöjjön haza. Ezután felhívtam a Tibcsi iskoláját, hogy engedjék haza mert meghalt az apukám és nem akarok egyedül lenni.
Katca visszahívott szünetben... Nem akartam neki megmondani, nehogy ne tudjon hazajönni, nehogy rosszul legyen, de azt gondolta, hogy az apjával történt valami a kórházban.
Katca összeomlott az iskola aulájában amikor elmondtam neki, hogy mi történt. Kérdeztem el tud e jönni, mert szükségem van rá. Szerencsére elkísérte a buszmegállóba egyik osztálytársa, így el tudott indulni haza.
Közben hazaért a Tibcsi, és amikor elmondtam neki a rossz hírt, ő nem is akarta elhinni, majd magába zuhanva bevonult a szobájába és csendben sírt.
Tibi is hazaért, ő hozott nekem VALERIÁNÁT a gyógyszertárból... A Katca is megérkezett... Teljesen összetörtem...
Este eljött anyu a Zsuzsi, és Ágiék is... Borzalmas érzés volt az, amikor bejöttek és Te nem jöttél... Mégborzasztóbb az, hogy SOHA TÖBBET NEM JÖSSZ be a kapunkon... :(((((

Aznap éjjel nem sokat aludtam, de azt éreztem, hogy eljöttél hozzám... Itt voltál, és vigasztaltál...
Nagyon hiányzol APU!!!

2011. október 25., kedd

Magyar egészségügy

Szombaton nagyon begörcsölt a lányom... Az antibébi bogyóból még vissza volt pár szem, így nem foghattuk rá, hogy menstruációs görcs.
A dereka majd leszakadt, úgy fájt neki... erősen szúrt a petefészke.
Vasárnap ugyanúgy fájlalta... adtam neki APRANAX-ot, mert az fájdalom és gyulladás csökkentő egyben... Nem nagyon akart neki múlni.
Megbeszéltük, hogy hétfőn reggel elmegyünk nőgyógyászhoz.
Petefészek gyulladásra gondoltam, de megfordult a fejemben a méhen kívüli terhesség is...
Hétfőn 10 kor elindultunk Dunavecsére az SZTK-ba. Odaértünk, de az információn közölték, h nincs rendelés-a rendelési idő szerint 9-12-ig kellett volna lennie aznap... Irány vissza Dunaújvárosba, gondoltam, ott az SZTK-ban biztos találunk orvost.
Az SZTK előtt természetesen nem volt parkolóhely, így hosszas keringés után egy pár utcával odébb találtunk egy helyet, ahova egy nagyobb kocsival biztos nem tudtunk volna beállni...
Mindegy... beálltam, elsétáltunk a rendelőintézetig, közben a lányom erősen szenvedett.
Bent az információnál azt mondták, hogy csak jövőhétre tudnak időpontot adni. Na mondom király ez, hova menjünk most? A nőci annyit mondott, hogy ha nagyon sürgős, akkor menjünk át a sürgősségire, és onnan majd felküldik a kórházba kivizsgálásra.

A sürgősségiről nem jó tapasztalataim vannak... Sokan vannak, és kábé szarnak az ember fejére. Nemrég a hugomat infarktus gyanúval vitte be a párja. Megijedve szóltak, h vizsgálják meg, mert lehet, h infarktus, mire ők annyit mondtak, h várjon. Órákig váratták a folyosón.

Úgy döntöttünk a lányommal, hogy nem megyünk a sürgősségire, hanem hazamegyünk, és másnap majd elmegyünk a dunavecsei SZTK-ba ismét. Otthonról felhívtam a rendelőt, megkérdezni, hogy lesz e rendelés, nehogy megint lyukra menjünk.
Azt mondták a telefonba, hogy lesz rendelés másnap délután 14-16 ig, és reggel jelentkezzünk be.
Reggel fel is hívtam őket. Mondtam, h szeretnék időpontot kérni a nőgyógyászatra.. Mire a nő:
-Jövőhét szerdára tudok adni időpontot.
-Na ne szórakozzunk, tegnap még arról volt szó, h ma reggel jelentkezzünk be és délután mehetünk, elég sürgős lenne.-mondtam én.
Ekkor azt mondta, hogy oké, akkor menjünk fél háromra.
Fél háromra ott is voltunk. Leültünk a folyosón és vártunk. Többen is voltak akik várakoztak, ők is a nőgyogyira. Kiderült, h a doktor még sehol, és különben is... 15 órától van rendelés!!!
Voltak ott olyanok, akiknek kettőre volt időpontjuk, nekünk és még másik három nőnek fél 3 ra.
A folyosón senki, akitől érdeklődni lehetett, hogy mi van ilyenkor... csak egy mosógépszerelő rohangált valami takarítóval vagy karbantartóval... tőle hiába kérdeztem volna meg, hogy most mi a helyzet... Már elmúlt három óra is, amikor leballagtam az információra, és megkérdeztem, hogy ugye azért ideszólna a doktor úr, ha nem tud jönni??
Erre az információs hölgy annyit mondott, hogy igen, akkor ideszólna, de türelemmel legyünk, hiszen legtöbbször fél 4 re ér csak ide az orvos. Na kafa!!! De jól megy ezeknek az orvosoknak!!!

Fél 4 körül aztán oda is ért a doki. Pillanatok alatt lezavarta egy-egy "beteg" vizsgálatát.
Két bejárat volt, és felváltva kellett bemenni a vetkőzőkbe.
Bekísértem a lányomat, s amíg mi várakoztunk kihallatszódott az előttünk bement 19 éves lánnyal lezajlott beszélgetés. A lány fogamzásgátlót szeretett volna kiíratni. A doki megvizsgálta, kérdezett ezt azt, majd annyit mondott a lánynak, hogy kapsz fogamzásgátlót, majd olvasd el hogy kell szedni... Mindezt durván 5 perc alatt... Hát értem én, h siet az orvos, de ennek nem ez a módja...
A lányom következett. Bementünk, de nem vetkőzött le, mert kicsit vérzett is, és nem tudtuk, hogy meg akarja e a doki vizsgálni, ha meg nem akarja, akkor ne rohangáljon ott össze vissza alsó nélkül...
A doki éppen csak azt nem mondta, h mit keresünk ott... De, hogy mit akarunk ott így hogy a gyerek nem bugyi nélkül ment be..., így ő nem tud mit kezdeni vele.. de igazából meg sem nagyon akarta hallgatni, hogy mi a panasz, csak az volt neki a fontos, hogy miért nem vetkőzött le a lányom.
Végül is megvizsgálta, megultrahangozta.... Nem talált semmi rendelleneset.
Már épp le akart minket ezzel tudni, amikor én kezdtem erőszakoskodni, hogy akkor mitől hasít a dereka, és mitől jött meg előbb, amikor a fogamzásgátló még el sem fogyott...
Annyit mondott, h lehet, h hormon zavar, vagy kezdeti terhesség... Azt mondta vegyünk tesztet. Kértem, h írjon ki fogamzásgátlót a köv. 3 hónapra is.
Erre azt mondta, hogy ezt az asszisztensének mondjuk, ne neki... Má' bocs!!! Bocs, h meg mertem szólalni!
Tán még örüljünk, h aláírta a receptet...???? Pfffff...
Azt is nekem kellett megkérdeznem, hogy milyen orvosságot adjak, ha fáj a gyereknek... vagy hogy nem kell e valami gyulladáscsökkentő...
Én kérdeztem, h mit adjak rá? Apranaxot???
Ekkor mondta, hogy igen, azt adjak, más nem kell.

Azt gondolom, hogy egy ilyen görcsös fájdalomnál simán el kellett volna küldeni egy vérvételre a beteget...

Nos, meg van a véleményem az ilyen orvosról...

2011. augusztus 9., kedd

A kiskutya

Vacak nagyon öreg már... és beteg is sajnos:(

http://blogofcathy.blogspot.com/2010/08/vacak.html

http://blogofcathy.blogspot.com/2010/08/vacak-ii.html

Nos, azóta egy másik doktor azt mondta, h szerinte ez nem rák, hanem tályog.
A lényegen igazából ez nem változtat, hiszen látjuk, hogy nem jól van, s tudjuk, hogy örülhetünk ha velünk lehet még pár évet.

Azt gondoltam, hogy hozunk egy kiskutyát, hogy Vacakom öreg napjait megszépítsük kicsit, ne legyen egyedül... s még tanítgathaná is a kisebbet, mielőtt elmegy.

Böngészni kezdtem az internetet.
Sokszor borzasztóan felháborodtam egy-egy hirdetésen. Tenyésztők 30 - 100 ezer Ft(!!!) -ért árulják a kiskölyköket...
Nem az a bajom, hogy pénzt kérnek értük.. na de ennyit!?!?!?
Az egyikkel még kicsit össze is kaptam a telefonban. A hirdetésében nem szerepelt összeg, de gyönyörű kiskutyákat hirdetett.
Felhívtam, megkérdeztem mennyiért adja a kutyukat. Mondta, h 30-100 ig vannak nála kölykök.
Megköszöntem, és mondtam, h sajnálom, de nem tudok ennyi pénzt kiadni egy kutyáért. Elköszöntem, tettem volna le a telefont, mire a nő beszólt, h ha nem tudok kiadni 30 ezret se egy kiskutyáért, akkor hogy akarom eltartani?...
Erre annyit mondtam neki, hogy pont ezért nem adok ki ennyi pénzt első körben... Mert tudom, hogy mennyibe kerülnek egy kölyök oltásai az első hónapokban. Majd mástól szerzek én kutyust... olcsóbban.
Sok állatmenhely honlapját végigjártam, de nem találtam olyat ami tetszett is, vagy ha tetszett az már nem volt kölyök, számomra pedig az fontos kitétel volt.
Csak olyan kutyust akartam, akibe rögön beleszeretek.
Keresgéltem tovább... Találtam többet is. Volt amelyik nagyon tetszett, de messze laknak.
Úgy határoztam, hogy max 10-15 ezer forintot hajlandó vagyok egy kiskutyáért adni... de többet nem. Nem igazán egyezik sem a pénztárcámmal, sem az elveimmel az, hogy egy állatért pénzt adjak.
Volt egy hirdetés amit többször is nézegettem... Egy kan és egy nőstény fajtiszta németjuhász 6-7 hetesek, 15.000 Ft /kutyu, Kecskemét után 15-20 kilométerre...
Gondolkoztam még rajta... Vártam... Mondjuk az nem tudom mire. Talán arra, hogy hátha találok közelebb... vagy olcsóbban.
Móni, a barátnőm mondta, hogy ők is szeretnének egy németjuhász kiskutyát. Ők is pont ezt a hirdetést látták meg, csakhogy ők már az "elrontottat", hiszen abban a hirdetésben már az szerepelt, hogy ajándékba elvihető.
Felhívták hát a hirdetésben lévő számot, ahol a pasi azt mondta, hogy a fia elrontotta a hirdetést, de ha már így történt, akkor oké.. odaadja ingyen Őket.
Így történt az, hogy Gyuri elment a kutyusokért, mi pedig beszálltunk az üzemanyagba.

A mi kutyánk, Szelly a bal oldali


2011. augusztus 1., hétfő

ELÉG!!!


Attól még, hogy nem mindig mutatom ki az érzelmeimet, még nekem is van lelkivilágom.
Hosszú évek alatt megtanultam blokkolni bizonyos érzelmeket.
Nekem is ugyanúgy hiányoznak dolgok mint másoknak, ugyanúgy vannak fájdalmaim, ugyanúgy örülök bizonyos dolgoknak... csak nem feltétlenül mutatom ki.
Én nem a világnak mutogatom az érzelmeimet, hanem megtartom magamnak...
Hosszú évekkel ezelőtt bele is döglöttem volna, ha nem mutathattam ki amit érzek, de történtek olyan dolgok az életemben, ami miatt kénytelen voltam megerősödni... megtanultam blokkolni az agyamat.
Emellett én olyan ember vagyok, aki a saját problémái mellet képes totálisan magába szívni a mások gondját is. Csak szívtam szívtam magamba mindenki baját, mint egy szivacs...

Most egy kicsit besokalltam... Felgyülemlett bennem az a sokminden, az évek alatt halmozódott gond, de nagyon sokat tett rá erre az egészre az apukám halála, és annak következményei...

Most ott tartunk, hogy a családból senki nem veszi észre, hogy én is ember vagyok... Mindenki csak azt gondolja, hogy ami neki jó az nekem is, mindenki csak saját magával foglalkozik...
Köszi...

Hisztiznek.. Mind hisztizik.. én meg tűrjek!!! De meddig??? Mindegyik azt hiszi, hogy neki van igaza... és csakis neki lehet!!!!

Nem igazán szeretnék nagyon belemerülni, hogy melyikük mit csinál.. legyen annyi elég, h nekem ELÉG!!!
Elegem van ebből az egészből, úgyh most kikapcsolom a telefonomat... és mindent ahol bárki is el tud érni, mert nem fér több minden a fejembe egyenlőre... Az itthoni energiavámpírokkal pedig megpróbálok a lehető legkevesebbet érintkezni, kommunikálni...

Most ezt gondolom... Ha kicsit ürül az agyam jelentkezem...

2011. május 7., szombat

Hiányzik az apukám...:(

Hiányzol APU!

Amikor még köztünk voltál, nagyjából 2-3 hetente találkoztunk...
Most ha megyek hozzátok, nem vagy ott, hiába szeretnék neked köszönni, hogy "Szia Papac", senki nem ül a székedben, a fotelodban...
Olyankor várnám, hogy hazajöjj, megsimogasd Bencus arcát, ahogy azt mindig tetted, várom, hogy nevethessünk együtt, amiken mindig nevettünk.
Amikor altatom Bencét a szobádban, mindig az jár az eszemben, hogy bárcsak jönnél be és szúrnád az inzulint a hasadba, ahogy azt naponta tetted...
Ha csörög a Tibi telefonja, az jut eszembe, hogy nagyon sokszor hívtad őt az utóbbi hónapokban, és bárcsak most is hívnád, hívhatna...
Telik az idő és egyre jobban hiányzol... Szeretnék veled beszélni, beszélgetni, kérdezni tőled... hiszen Neked mindig mindenre volt egy jó ötleted... Mindenre találtál megoldást...
Hiányzol APU!
Képzeld, Bence már nagyon szépen beszél... Tudom, hogy ez mennyire tetszene Neked. Mindig szeretett Veled játszani...

Miért kellett ilyen hirtelen elmenned???
Azt mondják, az idő mindent begyógyít... Lehet, hogy így van, de most azt érzem, hogy egyre rosszabb, és ahogy telik az idő, úgy hasít belém a fájdalom.. minden nap jobban hiányzol!

Eszembe jutnak a régi és közeli emlékek, közös élményeink... a nyaralások, születés, névnapok, karácsonyok...
Lassan készülünk a Tibcsim ballagására... és nem leszel ott!!! :((((((

Álmodtam veled a múlt éjjel. Láttalak besietni egy ajtón. Visszanéztél, majd tovább mentél...
Jó volt újra látni Téged álmomban. Még akkor is, ha nem beszéltél hozzám... csak siettél valahova.
Tibcsi egyik reggel mesélte, hogy Ő meg azt álmodta, hogy itt voltunk nálunk... Ebédelni készültünk. Te ott ültél a megszokott helyeden, s amikor megkérdezte, hogy lehet az, hogy itt vagy, akkor nevetve mondtad neki, hogy nem haltál meg csak kómában voltál.
Istenem... Bár így lenne...
Olyan most ez az egész, mintha egy rossz álom lenne, és arra várok, hogy felébredjek.

Nagyon hiányzol APUKÁM!!!

2011. május 1., vasárnap

Anyáknapjára kaptam

A lányomtól idén is kaptam ajándékot anyák napjára



Anyám könnye fürösztgetett
Ha az élet beszennyezett.
Az öröme napsugár volt,
Rajta volt az egész égbolt.
Az ő nyelve, anyanyelvem,
...Az én élő örökségem,
Édesanyám én szeretlek,
S ma is szívből köszöntelek. ♥♥ ((:

2011. április 15., péntek

Segítség a túlvilágról (???)

Ezt a történetet annak ajánlom olvasásra, aki legalább egy kicsit hisz a túlvilágban...
Zsuzsi kiborult, ezért elindultunk hozzá Pestre a anyuméktól, de előtte haza kellett jönnünk Soltra a gyerekülésért és az Ági GPS-éért. Megbeszéltük, hogy veszünk autópálya matricát és az új 6-oson hamar feljutunk.
Fontos hozzátennem, h mielőtt elindultunk anyuéktól, Ági elfújta a gyertyát, amit apuért gyújtottunk.
Mikor elértünk hozzájuk, Ági észrevette, hogy nincs meg a táskája, ezért kénytelenek voltunk visszamenni Dunaújvárosba a anyuékhoz a táskáért.
Végül is elindultunk. A GPS segítségével másfél óra múlva már ott is voltunk a Zsuzsinál.
Beszélgettünk, sétálgattunk.. megpróbáltunk kicsit kikapcsolódni. Ránk is fért, hiszen nagyon nehéz időszakon megyünk most keresztül mindannyian.
A nap végén Zsuzsi úgy döntött, hogy eljön velünk haza. Nem sokkal a hazaindulás után kivillant a töltés jelző lámpa a kocsiban... Nem tudtuk mi lehet ez, ezért megálltunk a legközelebbi benzinkútnál. A kutas benézett a motorházba, s induláskor sok szerencsét kívánt nekünk a hazaérkezéshez.
A motortér teli volt olajjal, az ékszíj ezért csúszott, a generátor pedig megállt.
Elindultunk, s útközben egyre idegesebben lettünk, ahogy sötétedett... hiszen mi lesz, ha teljesen elmegy az áram a kocsiban??? Akkor már nem fogunk látni, nem fogunk látszani...
Mentünk az úton és egyre jobban féltünk... Mi van akkor ha hirtelen beáll a motor?
Eszünkbe jutott, hogy ha apu élne, jönne értünk ezerrel, és segítene.
Nagyon hiányzott az apukánk, és kértük Őt, segítsen nekünk hazaérni.
Bence látta, érezte hogy ki vagyok borulva, s egyszer csak tisztán kimondta a következő mondatot:
- Nyugi anya, haza megyünk.
Olyan szépen és tisztán mondta, mint eddig még soha semmit.
Végül is elértünk anyuékig, ahonnan a Zsuzsi kocsijával mentünk tovább, így be kellett menniük a házba, kihozni a kocsit a garázsból.
Amikor beléptek egy olyan látvány fogadta őket, ami sokak számára hihetetlen, megmagyarázhatatlan. ÉGETT A GYERTYA, amit elfújt az Ági indulás előtt... ráadásul amikor anyu visszament a táskáért akkor sem égett, mert ha égett volna az anyu biztosan elfújta volna biztonsági okokból...
Ági pedig a saját autójával indult haza, s mi kísértük őt, nehogy baj legyen vele. Persze nem ért haza a kocsival, hiszen teljesen elment a világítása, ezért leállította egy vendéglő parkolójában, és átült hozzánk.
Késő volt már, és nagyon sötét.
Engem Bencussal hazavittek, és elment a Tibi segíteni, betenni egy másik aksit a kocsiba, hogy azt legalább hazáig el tudják hozni.
Tudom, hogy APU ott volt velünk.. és tudom, h Ő segített minket, és segíteni is fog...

Végszó: Anyuék mesélték, h mielőtt apu elment két éjszakával előtte, a '79 ben meghalt anyukájával álmodott, aki azt mondta neki, h jön érte...
Másnap még nevettek is, hogy mégsem jött... Következő reggel, pedig minden előzmény nélkül kapott apu szívinfarktust...

Hátborzongató, de biztos vagyok benne, hogy van túlvilág...

2011. április 7., csütörtök

A temetés

Egy temetés mindig szomorú dolog... pláne hogy az apukámat temettük el április első szerdáján.
Felfogni sem tudom.. még most sem, pedig láttam Őt a koporsóba fektetve.:'((((((((((
Beteg volt, nagyon is, hiszen a cukorbetegségéből adódóan is mindig voltak problémái, de sokszor fájlalta az oldalát, a hasát... Mégis mindig büszkén viselte, próbálta mindenki előtt titkolni ezt. Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, de miért ilyen hirtelen kellett meghalnia? Mások több infarktust is túlélnek... akkor ő miért halt bele??
Nagyjából egy éve, készített egy mappát a számítógépén "ZENÉK A TEMETÉSEMRE"-címmel, benne pár kedvenc zenéjével. Erről sem tudtunk, mert elrejtette, de Hugim megtalálta, így ezek a zenék szóltak a temetésen.
Ő mindig nagyon szerette a zenét, 18-20 évesen együttest is alapítottak páran barátaival, ami Dunaújvárosban népszerű is volt a fiatalok körében.
A zene szeretetét tőle örököltem, Hugimat és engem is tanítgatott szintetizátorozni... Gyerekeimet pedig gitározni tanította.
Már a ravatalozóban éreztem, hogy azt szeretné apu h ne sírjunk, hanem énekeljünk neki... Csendben, könnyeink közt dúdoltuk a dalokat a koporsó mellett a lányommal, és a kishugimmal, majd amikor elindultunk, hogy utolsó útján elkísérjük, egyre hangosabban és egyre többen énekeltünk sírva.
A fájdalom elviselését segítette, hogy énekelhettünk apunak, és egyre erősebbnek éreztem magam, mert tudtam, hogy Ő ezt szeretné.
Amikor már a koszorúkat is rápakolták a sírra, a narrátorhölgy a család nevében megköszönte mindenkinek a jelenlétet, s Ők szépen lassan elszállingóztak, majd mi elénekeltük az utolsó dalt apunak. Így tudtunk tőle igazán gyönyörű végső búcsút venni...



Apu zenéi, amivel utolsó útjára kísértük...


2011. április 5., kedd

Záróra

Magam miatt kezdtem írni ezt a blogot.. Hogy kiírhassam magamból a bánatomat... Aztán szépen lassan olvasóim lettek, amit ma már nem bánok, hiszen ha bajban voltam, aki tudott segített, ha pedig mérgelődtem valamin, és leírtam, úgy gondoltam, hogy mások számára talán tanulság lesz az én sztorim.
Most úgy döntöttem bezárom a blogomat egyéb okokból, de ha szeretnéd küldök meghívót, h olvashasd a bánatomat, örömömet, tapasztalataimat...
Írj mail-címet, ha szeretnél későbbiekben is jönni...

2011. március 31., csütörtök

Elment... :'(

Elment, itt hagyott minket apukám...:'(
Régóta cukorbeteg volt, amiből magával hozott több betegséget is. Ma mégsem ez volt az ok, ami elvette tőlünk Őt....:'(
Infarktust kapott, de az orvosok nem tudtak már segíteni rajta.:'(

Szerettem Őt... Úgy gondolom, hogy engem sosem bántott, mindig jó volt a kapcsolatunk...
Még fel sem fogtam igazán, hogy mi is történt... Amikor eszembe jutnak róla emlékek, vagy kezembe kerül egy tárgy, amiről eszembe jut, olyankor sírógörcs tör rám.
Most be vagyok nyugtatózva, így tudom ezt a bejegyzést leírni, bár itt a gombóc a torkomon, fojtogat a sírás.
Hálás vagyok neki... Hiszen amikor annyira a padlóra kerültünk anyagilag, ő nekiindult a városnak, és ment munkát keresni, amiből minket is ki lehet rángatni a kakiból...

Régebben is csinálták ők ezt az építőipari melót a Tibivel, s most megint összejött.
Összefogtak hát... Apum elvállalta a munkákat, beletette az összes vésztartalék pénzét, amiből a munkához kellő anyagot megvették, majd ketten güriztek ezerrel... Mindegy volt, hogy hétközben, hétvégén, ünnepnapon... mindig csinálták, hogy határidőre kész legyenek, és jöhessen a következő.
Mondhatni, hülyére dolgozták magukat, még egy esetleges betegség, láz sem állította meg őket.
Egy idő után apu ki tudta venni az ő betett pénzét, és a cég önállóan tartotta fenn magát.
Ettől kezdve a kemény közös munkából közössé vált a bevétel és a kiadás is...

Így történhetett meg az, hogy szépen lassacskán ki tudtam fizetgetni a nagyon elmaradott csekkjeimet... Persze még nem fogyott el, de már koránt sem annyi, mint ahonnan indultunk...

Hálás vagyok Neked APU!!! Köszönöm!!!
Nagyon szeretlek!

Tudom, hogy mint mindennek, ennek is meg van az oka, hogy miért mentél el, miért most, és miért ilyen fiatalon... de mégsem értem!!! Felfoghatatlan, érthetetlen, megmagyarázhatatlan!!!
Hiszen még csak 56 éves voltál!!!


NYUGODJ BÉKÉBEN APUKÁM!!!

"Fények felé sietsz most a kikövezett úton,
Hátra sem tekintesz, már nem aggódsz a múlton.
Emelt fővel fentről nézel, nagy-nagy messzeségből,
Mi itt némán hallgatunk féltett büszkeségből...
Keserű a fájó búcsú, mardosó a bánat,
De te csak menj, ha menned kell, tárd ki angyalszárnyad.
Búcsúznunk kell Tőled, te már szebb világba értél,
Levetetted a földi gúnyát, fényes angyalruhát vettél! "

2011. március 12., szombat

Tészta, tésztával...

Könnyezve néztem a tegnapi FÓKUSZ PLUSZ egyik cikkét. Rám törtek a nagyon is közeli élmények...
Tészta, tésztával...
Én sem élek jól.. de az jut eszembe ilyenkor, hogy szeretnék segíteni...




2011. március 8., kedd

Zárolva

Első jelzáloghitelünket egy igen nyomós ok miatt vettük fel 2006-ban.
Nem is részletezném most ezt az okot, ha valakit érdekel és megkérdezi, úgyis elmondom.. de most nem is ez a lényeg.
Egy évvel később bankot váltottunk, jobb feltételek miatt. Valamivel kevesebb havi törlesztőrészlet, és még maradt is valamennyi (nem sok) pénzünk a kiváltás után.
Sajnos a közvetítővel nem beszéltük le előre, hogy hány % az ő díja, és jól meg is szívtuk... Rengeteg pénzt utaltatott magának közvetítői díjként, azt viszont elfelejtette (vagy nem is akarta?!?) közölni velünk, hogy oké, hogy a hitelt kiváltottuk, de a hitelkártyaszámlát is ki kellene tisztázni ahhoz, h lezárhassuk az ügyünket az előző banknál.
Nos pár hónap múltával értesítést kaptunk, h 100.000 hitelkártya tartozásunkat szíveskedjünk rendezni. Na bumm...
Nem nagyon ment a törlesztés anyagi problémáink miatt, ezért nekiláttak telefonon keresztül zaklatni a banktól. Fizetgettem én bele, amikor és amennyit csak tudtam, de képtelen voltam olyan ütemben ahogyan azt ők elvárták volna. Én belefizetgettem, de csak nőtt a tartozás a kamatok miatt... Amikor elérte a tartozás a 151.000 Ft -ot a kamatokkal együtt, akkor átadták az ügyet a bank behajtócégéhez, akik rápakolták a maguk kis kamatját, ami 60 valahányezer Ft.
Küldtek erről levelet, amire válaszként egy kérelmet írtam nekik, h adjanak részletfizetést.
Nagyon kedvező részletfizetést engedélyeztek (5.000Ft/hó), de sajnos pont úgy alakult, hogy azt a tényleg kedvező részletet sem tudtam fizetni...
Egy év elteltével, épp amikor lejárt egy másik hitelem, és helyette be tudtam volna vállalni egy ilyen 5000 Ft-os részletet, szóval pont ekkor adták át az ügyemet a helyi végrehajtónak, aki 140 ezer Ft-al toldotta meg az amúgy sem kisösszegű tartozásomat...
Levelezést kezdtem velük folytatni, amiben vázoltam szociális helyzetemet, mire azt a választ kaptam, hogy oké.. ők lerészletezik nekem, de ahhoz h lássák, hogy tényleg fizetni szándékozok, első körben a mellékelt 25.000 Ft-ról szóló csekket fizessem be.
Jah... ennyi pénzt nem tudok egyösszegben...
Most ott tartunk, hogy ráterhelték ezt is a házra, és lezárolták a jelzáloghitel számlámat, amire a családi és a gyes jön. Totál jogtalan elvenni valakitől a családi pótlékot és a gyest, viszont ha folyószámára jön akkor nem figyelik, nem foglalkoznak vele, hogy milyen jogcímen kapja az ember a pénzt, csak azzal, hogy ők vonhassanak.
Bírósággal, végrehajtóval levelezek ez ügyben, viszont az első dolgom az volt, hogy a CSP-t és a GYES-t postai úton kérem a MÁK-tól. Szal a következő már postán jön. Remélem...
Nehezen viselem, hogy az amúgy is iszonyat kevés családi támogatásaimból ebben a hónapban eddig 32.000 Ft-ot levont a végrehajtó... és a legrosszabb, hogy nem tudom használni a folyószámlámat!!!

2011. február 21., hétfő

Csatorna


Jó pár évvel ezelőtt kezdődött el a csatornázás Solton. Körbejárta a házakat egy-egy ember, akinek az volt a dolga, hogy a lakossággal közölje, hogy mostantól kölcsönt kell felvennie mindenkinek, akinek nincs pénze egy összegben befizetni a lakásonként 200.000 ezer Ft-ot, ami a csatornázás költsége.
A kölcsönre jár állami támogatás is. Lehetett választani, hogy havi 3000 Ft-ot fizetünk 4 éven keresztül, vagy 1580 Ft-ot 8 éven át.
Mivel már akkor sem álltam a helyzet magaslatán anyagilag, a 8 éves szerződést választottam. A hölgy felkészülten jött alapból... nála volt a hitelszerződés, amit azonnal meg is kellett kötnünk.
4 és fél év el is telt azóta, de sajnos többször is előfordult, hogy a számlámról nem tudták leemelni ezt az összeget. Felhalmozódott hát egy 30.000 Ft-os elmaradás.
Küldözgették a leveleket, hogy ennyi meg annyi az elmaradásom.. menjek és azonnal egy összegben fizessem be, de ahányszor jött ilyen, én annyiszor dobtam kukába, hiszen egy ekkora összeg egy összegben való befizetését lehetetlennek tartottam...
A csatornára nem is tudtunk rákötni, mert se pénzünk, se időnk nem volt arra, hogy itt ássunk, meg csöveket vegyünk, hiszen mindketten dolgoztunk akkoriban.
Most februárban azonban úgy döntöttünk rákötünk a csatornára, hiszen a talajterhelési adó, meg az emésztő szippantása sem ingyen van... Ráadásul nem igazán tesz jót a szennyvíz, ami a ház alá folydogál az emésztőből...
Pár ismerős melós kiásta, apum meg a Tibi pedig szépen rákötötték a rendszerre a csöveinket.
Hétfőn aztán az első dolgom az volt, hogy telefonáltam a vízműnek, hogy jöjjenek ki, vegyék át mert vissza szeretnénk temetni az árkot.
Ki is jött egy nő és egy pasi, akik rögtön azzal kezdték, hogy nem tudják átvenni mert utána néztek, és tartozunk ennyi és ennyi pénzel a csatornásoknak...
Nah... Mondom f@sza...
Kifizetni tuti nem tudom... de most jól nézzék meg a csövezést mert én ma betemettetem az árkot, hiszen a gyerekem és a kutyáim is bármikor beleeshetnek, amit nem fogok bekockáztatni, újra kiásatni pedig nincs pénzem...
Mondták, oké, de intézzem el a tartozáslerendezést az önkormányzatnál.
Be is mentem, de onnan az OTP-be küldtek át, mert ott tudok egyezkedni, a tartozás kiegyenlítésének módjáról.
Végülis abban egyeztünk meg, hogy a maradék időre leosztva hozzáadják a még fennálló tartozáshoz az elmaradást, így most 1.580 helyett 2.500 Ft-ot fogok fizetni minden hónap 12-én...
Holnap pedig irány a vízmű, hogy átvetethessem a csövezést...

Vízügy...



Ez a történet úgy kezdődött, hogy januárban jött egy levél a vízműtől, amin olyannyira felháborodtam, hogy úgy gondoltam jó ha erről más is tud, ezért megírtam róla egy cikket a helyi újságban, de előtte tisztáztam a dolgot a vízmű irodájában.
A cikkemben ez állt:
"2011. január 15-én szombaton reggel a postaládámban találtam egy levelet, amely a solti vízműtől jött.
Csodálkoztam is -gondoltam tán boldog új évet akarnak nekem kívánni??-, hiszen 2010 végén arra törekedtem, hogy a vízdíjat ki tudjam egyenlíteni.
Ki is fizettem december elején az aktuálisat.
Nem hiszem hogy egyedül vagyok ezzel, de többször előfordul sajnos, hogy kések a befizetéssel, de olyan is volt már, hogy részletfizetést kellett kérnem. Olyan viszont még nem történt, hogy lekapcsoltak volna, hiszen a kiadási listámon MINDIG elsők között szerepel a vízdíj.
Kinyitottam hát a levelet és szó szerint eldobtam az agyamat...
A levél egy tartozásról szólt, az alábbi képpen:

"Számlarendezésünk során megállapítottuk, hogy 2010.12.31-ig az alábbi számlát/számlákat nem egyenlítették ki.
Számlaszám:xxxxxxxx
Számla kelte: 2009.11.05. (!!!)
Számlázott összeg: 2.700,-
Befizetett összeg: ---
Intézkedések költségei/késedelmi kamat: 250,-(!!!)
Hátralék összesen: 2.950,-

Amennyiben a levél kézhezvételétől számított 8 napon belül nem egyenlítik ki, vagy írásban kifogást nem emelnek, úgy azt elfogadottnak tekintjük."

Hétfőn az első utam a vízmű irodája volt. Megmutattam a levelet. A hölgy azt mondta utána néz. Kiderült, hogy nincs tartozásom(!!!)
Ezek után kiakadva közöltem a hölggyel, hogy nem hagyom ezt annyiban, hiszen ezzel az adminisztrációs tévedéssel az egész hétvégémet elrontrották.. fejgörcsöt okoztak nekem.
Elmondtam azt is, hogy elég gáz az, hogy a XXI. században kis papírfecnit adnak nyugta helyett egy hivatalos szervnél pénzátvételkor, meg, hogy nincs csekkes fizetési lehetőség.
Illetve megjegyeztem, hogy ezt a drága vizet be fogom vizsgáltatni az ÁNTSZ-el, hiszen évek óta ásványvizet kell, hogy vásároljak, hiszen ezt a koszos, büdös vizet nem lehet meginni.

De térjünk vissza a levélre amit kaptam. Mi van akkor ha reklamálás helyett bemegyek és befizetem az összeget??? Olyankor ez kinek a számláját gyarapítja?

A hölgy azt mondta, hogy ők is emberek, tévedhetnek... Ez így is van, amennyiben tényleg tévedésről van szó.

Lehet, hogy másnak is küldtek ilyen levelet régi, már kifizetett tartozásról (postakész borítékban, ami minimum 100 Ft/db!!!)?

Mindenesetre nem árt résen lenni!"

Rendszeres olvasók