Amíg élek, nem felejtem el azt a reggelt... :'(((
Vártam, hogy a Tibit hazaengedjék a kórházból Kecskemétről. Úgy volt megbeszélve, hogy az Ági megy érte, de aznap telefonon megbeszéltük, hogy majd inkább busszal jön, úgy hamarabb hazaér.
Felhívtam ezért az Ágit, hogy megmondjam neki, nem kell mennie Kecskemétre.
Felvette a telefont és nagyon izgatott hangon mondta, hogy mindjárt ott van anyuéknál, mert az apu haldoklik...
Nem értettem miért mondja ezt... Mi az, hogy HALDOKLIK az apukám???
Ő mondta, hogy nem tudja mi van, mennek a mentők, anyu próbál újra éleszteni Téged ezért ne hívjam fel őt... de majd hív ha odaér...
A szívem ezerrel dobogott... nagyon féltem!!! Nem értettem hirtelen semmit csak lemerevedve ültem... Nem tudtam mozdulni, éreztem, hogy le vagyok bénulva...
A Bence odajött hozzám és kérte, hogy nyissam meg a mosogatóban a vizet, mert ő mosogatni akar játékból... Ekkor tértem annyira magamhoz, hogy itt ez a gyerek és nem lehetek rosszul.
Megnyitottam neki a csapot és igazából azt sem tudom mit csinált utána, mert ismét magamba zuhantam... Az járt az eszemben, hogy nem lehet baj és, hogy most azonnal beszélnem kell valakivel...
Ági nem hív.. nem értem miért, anyut nem hívhatom, Zsuzsit nem merem... Tibit hívtam fel, aki nagyon megijedt és azonnal indult is a kórházból haza hozzánk, egyik szobatársa erre jött és elhozta.
Felhívtam a Móni, és csak sírtam.. Próbált nyugtatni, de nem tudott hozzám eljönni, mert aznap vidéken dolgozott.
Imádkoztam, kértem istent, hogy ne vegyen el tőlem!!! Ne vegye el az apukámat tőlem!!!
Pár perc múlva csörög a telefonom... Remegve vettem fel. Nem emlékszem ki hívott, csak arra, hogy annyit mondott MEGHALTÁL!!!
Összeomlottam!!! Sírva hívtam fel a Tibit, a Mónit... és nem tudom igazán, hogy mit beszéltünk...
Sírtam, reszkettem... Nem tudom, hogy közben Bence figyel e, csak annyi rémlik, hogy ő még mindig pacsált a mosogatóban.
Katca Dunaújvárosban suliban, Tibcsi Solton... Írtam Katcának egy SMS-t, hogy nagyon nagy baj van, jöjjön haza. Ezután felhívtam a Tibcsi iskoláját, hogy engedjék haza mert meghalt az apukám és nem akarok egyedül lenni.
Katca visszahívott szünetben... Nem akartam neki megmondani, nehogy ne tudjon hazajönni, nehogy rosszul legyen, de azt gondolta, hogy az apjával történt valami a kórházban.
Katca összeomlott az iskola aulájában amikor elmondtam neki, hogy mi történt. Kérdeztem el tud e jönni, mert szükségem van rá. Szerencsére elkísérte a buszmegállóba egyik osztálytársa, így el tudott indulni haza.
Közben hazaért a Tibcsi, és amikor elmondtam neki a rossz hírt, ő nem is akarta elhinni, majd magába zuhanva bevonult a szobájába és csendben sírt.
Tibi is hazaért, ő hozott nekem VALERIÁNÁT a gyógyszertárból... A Katca is megérkezett... Teljesen összetörtem...
Este eljött anyu a Zsuzsi, és Ágiék is... Borzalmas érzés volt az, amikor bejöttek és Te nem jöttél... Mégborzasztóbb az, hogy SOHA TÖBBET NEM JÖSSZ be a kapunkon... :(((((
Aznap éjjel nem sokat aludtam, de azt éreztem, hogy eljöttél hozzám... Itt voltál, és vigasztaltál...
Nagyon hiányzol APU!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése