2011. augusztus 9., kedd

A kiskutya

Vacak nagyon öreg már... és beteg is sajnos:(

http://blogofcathy.blogspot.com/2010/08/vacak.html

http://blogofcathy.blogspot.com/2010/08/vacak-ii.html

Nos, azóta egy másik doktor azt mondta, h szerinte ez nem rák, hanem tályog.
A lényegen igazából ez nem változtat, hiszen látjuk, hogy nem jól van, s tudjuk, hogy örülhetünk ha velünk lehet még pár évet.

Azt gondoltam, hogy hozunk egy kiskutyát, hogy Vacakom öreg napjait megszépítsük kicsit, ne legyen egyedül... s még tanítgathaná is a kisebbet, mielőtt elmegy.

Böngészni kezdtem az internetet.
Sokszor borzasztóan felháborodtam egy-egy hirdetésen. Tenyésztők 30 - 100 ezer Ft(!!!) -ért árulják a kiskölyköket...
Nem az a bajom, hogy pénzt kérnek értük.. na de ennyit!?!?!?
Az egyikkel még kicsit össze is kaptam a telefonban. A hirdetésében nem szerepelt összeg, de gyönyörű kiskutyákat hirdetett.
Felhívtam, megkérdeztem mennyiért adja a kutyukat. Mondta, h 30-100 ig vannak nála kölykök.
Megköszöntem, és mondtam, h sajnálom, de nem tudok ennyi pénzt kiadni egy kutyáért. Elköszöntem, tettem volna le a telefont, mire a nő beszólt, h ha nem tudok kiadni 30 ezret se egy kiskutyáért, akkor hogy akarom eltartani?...
Erre annyit mondtam neki, hogy pont ezért nem adok ki ennyi pénzt első körben... Mert tudom, hogy mennyibe kerülnek egy kölyök oltásai az első hónapokban. Majd mástól szerzek én kutyust... olcsóbban.
Sok állatmenhely honlapját végigjártam, de nem találtam olyat ami tetszett is, vagy ha tetszett az már nem volt kölyök, számomra pedig az fontos kitétel volt.
Csak olyan kutyust akartam, akibe rögön beleszeretek.
Keresgéltem tovább... Találtam többet is. Volt amelyik nagyon tetszett, de messze laknak.
Úgy határoztam, hogy max 10-15 ezer forintot hajlandó vagyok egy kiskutyáért adni... de többet nem. Nem igazán egyezik sem a pénztárcámmal, sem az elveimmel az, hogy egy állatért pénzt adjak.
Volt egy hirdetés amit többször is nézegettem... Egy kan és egy nőstény fajtiszta németjuhász 6-7 hetesek, 15.000 Ft /kutyu, Kecskemét után 15-20 kilométerre...
Gondolkoztam még rajta... Vártam... Mondjuk az nem tudom mire. Talán arra, hogy hátha találok közelebb... vagy olcsóbban.
Móni, a barátnőm mondta, hogy ők is szeretnének egy németjuhász kiskutyát. Ők is pont ezt a hirdetést látták meg, csakhogy ők már az "elrontottat", hiszen abban a hirdetésben már az szerepelt, hogy ajándékba elvihető.
Felhívták hát a hirdetésben lévő számot, ahol a pasi azt mondta, hogy a fia elrontotta a hirdetést, de ha már így történt, akkor oké.. odaadja ingyen Őket.
Így történt az, hogy Gyuri elment a kutyusokért, mi pedig beszálltunk az üzemanyagba.

A mi kutyánk, Szelly a bal oldali


2011. augusztus 1., hétfő

ELÉG!!!


Attól még, hogy nem mindig mutatom ki az érzelmeimet, még nekem is van lelkivilágom.
Hosszú évek alatt megtanultam blokkolni bizonyos érzelmeket.
Nekem is ugyanúgy hiányoznak dolgok mint másoknak, ugyanúgy vannak fájdalmaim, ugyanúgy örülök bizonyos dolgoknak... csak nem feltétlenül mutatom ki.
Én nem a világnak mutogatom az érzelmeimet, hanem megtartom magamnak...
Hosszú évekkel ezelőtt bele is döglöttem volna, ha nem mutathattam ki amit érzek, de történtek olyan dolgok az életemben, ami miatt kénytelen voltam megerősödni... megtanultam blokkolni az agyamat.
Emellett én olyan ember vagyok, aki a saját problémái mellet képes totálisan magába szívni a mások gondját is. Csak szívtam szívtam magamba mindenki baját, mint egy szivacs...

Most egy kicsit besokalltam... Felgyülemlett bennem az a sokminden, az évek alatt halmozódott gond, de nagyon sokat tett rá erre az egészre az apukám halála, és annak következményei...

Most ott tartunk, hogy a családból senki nem veszi észre, hogy én is ember vagyok... Mindenki csak azt gondolja, hogy ami neki jó az nekem is, mindenki csak saját magával foglalkozik...
Köszi...

Hisztiznek.. Mind hisztizik.. én meg tűrjek!!! De meddig??? Mindegyik azt hiszi, hogy neki van igaza... és csakis neki lehet!!!!

Nem igazán szeretnék nagyon belemerülni, hogy melyikük mit csinál.. legyen annyi elég, h nekem ELÉG!!!
Elegem van ebből az egészből, úgyh most kikapcsolom a telefonomat... és mindent ahol bárki is el tud érni, mert nem fér több minden a fejembe egyenlőre... Az itthoni energiavámpírokkal pedig megpróbálok a lehető legkevesebbet érintkezni, kommunikálni...

Most ezt gondolom... Ha kicsit ürül az agyam jelentkezem...

Rendszeres olvasók