Elegem van... Nagyon nehéz időszak, amin jelenleg átmegyünk...
Pénzünk nincs, adósságaink az egekben... Munkám ugyan van, de nagyon kevés ahhoz képest, amire szükségünk lenne. Tibi is dolgozik, de így sem elég a sok adósságra... Borzasztóan stresszes megterhelő munkám van, lelkileg és fizikailag is
Nagyon nehéz minden napunk... Van, hogy kenyér sincs itthon... A legnagyobb baj viszont nem ez.
Vannak dolgok amikor az ember tudja, hogy igaza van, mégis támadják igazságtalanul, igazságtalanságokkal...
Félreismertem azokat az embereket, akik eddig közel álltak hozzám legalábbis nem hittem volna róluk soha, hogy ennyire köpönyegforgatóak...
Gusztustalannak tartom az egymás uszítását... ebben lelik legnagyobb élvezetüket.
Csak azért mert nekem nincs már pénzem arra, hogy ott legyek, nincs időm, hogy mindent elintézzek nekik... Csak azért mert egy olyan ember aki eddig "főellenségnek" számított a szemükben, akit ha kellett, ha nem kibeszéltek, utálkodtak vele, most Ő megteheti, hogy támogatja Őket... ezért most engem kell támadni, és az én családomat...
Szánalmasnak és elkeserítőnek tartom ezt a helyzetet, de ha nekik ez kell... egészségükre. Én nem kívánok nekik rosszat.. Én nem fogok ezért kígyót békát ordibálni rájuk.. Holott Ők ezt teszik mindig amikor valakivel bajuk van. Például most velem is, de nem baj... Innen üzenem, hogy még bírja a hátam...
Úgy gondolom, hogy most jött el az az idő, amikor én befejeztem velük.. és ezek után, soha többet nem szeretnék én lenni majd a jó.. akinek lehet szidni a másikat, amikor majd az támad... Mert Ő támadni fog... Én nem tenném ezt soha, nem is fogom, de tőle számíthatnak elég durva támadásra... ismerve Őt, nem is olyan sokára.
Csak ki kell várni.. Hamar eljön, előbb mind gondolnák... De én akkor már nem leszek ott, akinek mondhatják, ahogy szokták is mindig, hogy mekkora szemét is az akivel most puszipajtik :D...
Mindennek ellenére kívánok nekik minden jót a továbbiakban...
